Natúrparkok Magyarországon

Táji adottságok és értékek

A natúrparki térség központi egysége a Duna (Öreg-Duna vagy Nagy-Duna) és a Mosoni-Duna által határolt Szigetköz. A mintegy 52,5 kilométer hosszú, átlagosan 6-8 kilométer széles szigetet kialakulása alapján méltán emlegetik úgy: „A Duna ajándéka”.

A Duna főmedrét a Szigetközben mellékágak szövevényes, fonatos jellegű rendszere kíséri - ez „Az ezer sziget országa”.  A jelenlegi vízrendszerre jelentős hatást gyakoroltak a 19. század második felében kezdődött nagymértékű folyamszabályozási munkálatok. A folyó vízjárását 1995 májusa óta az éghajlati viszonyok helyett a magyar-szlovák kormányközi egyezmény szabályozza, amely rögzíti, hogy a dunacsúnyi gáton mennyi vizet engednek az Öreg- és a Mosoni-Dunába. A kavicsos anyagú hordalékkúpban tárolódó, jelentős mennyiségű felszín alatti víz hazánk második legnagyobb ivóvízbázisát képezi.

A Duna 1992 októberében történt elterelése lecsökkentette a felszín alatti vízrendszer természetes utánpótlódását, és megváltoztatta az áramlási viszonyokat. A Szigetköz jelentős részén bekövetkezett drasztikus talajvízszint-csökkenés kedvezőtlen hatásait az 1995-ben kialakított dunakiliti fenékküszöb mérsékelte. A kedvezőtlen változásokat elszenvedett, ma már nagyobbrészt mesterségesen működtetett, a széles hullámtéren ugyanakkor a természetes vízjárás-viszonyok egyes elemeit még hordozó vízrendszer jelen állapotában is számos természeti és kulturális érték alapját biztosítja.

A viszonylag széles hullámtér természeti tényezőkön alapuló vízjárás-viszonyának köszönhető a szigetközi erdők viszonylagos „háborítatlansága”. A természetszerű erdei élőhelyeket legnagyobb részben alacsonyártéri bokorfüzesek és fűz-nyár ligeterdők képviselik, melyek főként a Duna hullámterében fordulnak elő. Gyepszintjükben helyenként tömeges a védett nyári tőzike. A magas ártéri szintre egykor jellemző keményfás, tölgy-kőris-szil ligeterdők fennmaradt állományai ma a Mosoni-Duna mentén és Dunasziget térségében találhatók meg, aljnövényzetükben hóvirággal, a gyöngyvirággal és az erdei ibolyával. A felső-szigetközi keményfás ligeterdők ritka, védett orchideái a piros madársisak, a kislevelű nőszőfű és a madárfészek kosbor. A homokhátakon kis foltokban gyöngyvirágos-tölgyesek tenyésznek, melyek védett növényritkaságai a bíboros és a vitéz kosbor. A helyenként előforduló reliktum jellegű fűz- és égerlápok védett növényritkasága a kígyónyelvpáfrány. A szigetközi táj karakteréhez egykor szervesen hozzátartoztak a magányos fákkal, ligetes facsoportokkal tarkított rétek, legelők. Virággazdag maradványfoltjaik számos védett növényritkaság menedékei. A mocsárrétek értékes, védett növényei a réti iszalag, a kornistárnics és a szibériai nőszirom, valamint a csak helyenként előforduló keskenylevelű gyapjúsás, hússzínű ujjaskosbor és poloskaszagú kosbor. A natúrparki térség természetközeli állapotú fás és fátlan élőhelyei nemzeti és európai szintű természetvédelmi oltalom alatt állnak, elsődleges védelmi rendeltetéssel.

A Szigetköz állatvilága – a Duna elterelését követő drasztikus változások ellenére – a mai napig bővelkedik ritka, védett állatfajokban. A natúrparki térség halfaunájában megtalálható a hazai fajok mintegy 75%-a. A térség a magyar Duna szakasz legjelentősebb ívóhelye. A kétéltűeknek csaknem valamennyi hazai faja megfigyelhető itt. A Szigetközben eddig megfigyelt több mint 200 madárfaj a hazai madárfauna mintegy 57%-a. Számos ritka, védett madárfaja közül országos szinten is jelentős a fokozottan védett fekete gólya és rétisas állománya. A vizek környékén rendszeresen találkozhatunk az egykor ritkának számító vidrával és eurázsiai hóddal. A natúrparki térség állattani különlegessége a Kárpát-medencében endemikus alfajjal jelenlévő jégkori reliktum, fokozottan védett északi pocok előfordulása.

A gyakori árvízi elöntések miatt mindössze két településen (Dunaszeg és Halászi) maradtak fent olyan népi építészeti emlékek, amelyek országos szinten is védelemre érdemesek. A nagybirtokosi réteghez kötődő kastélyok, kúriák maradtak fenn Dunakilitin, Héderváron, Kimlén, Máriakálnokon, Öttevényben és Rajkán. Az építészeti örökséget színesítő régi vízügyi létesítmények közül az ásványrárói és a győrzámolyi szivattyútelep országos védelem alatt áll.

A nemzetiségi hagyományok terén különösen érdekes Kimle nemzetiségi sokszínűsége (horvátok, németek és magyarok) és hagyományvilága.

Az élő népi vallásosság szemléletes példái a megélt vallási népszokások: pl. Kimle – Aprószentek-napi korbácsolás, Betlehemes játék, Húsvéti kerepelés, Májusfa állítás és kitáncolás, mendikálás, terményáldás szokása; Kunsziget – Húsvéti Jézuskeresés.

A natúrparki térség Ausztria, Szlovákia és Magyarország hármashatárának közelében helyezkedik el. A natúrpark jövőbeni működése szempontjából meghatározó két szomszédos ország fővárosának – Pozsony (Bratislava) és Bécs (Wien) – földrajzi közelsége. A térség országos viszonylatban gazdaságilag fejlett, dinamikusan növekvő, köszönhetően Győr közelségének is.

Kiemelt látnivalók, túracélpontok, bemutatóhelyek

Mintegy 800 km hosszú, csillagtúra jelleggel is bejárható vízitúra-útvonal a Dunán és mellékágrendszerében, magas színvonalon működő szolgáltatókkal

A teljes térséget felfűző jelzett kerékpáros útvonal (EuroVelo 6)

Tereplovaglási lehetőségek széles választéka: Ásványráró, Dunasziget, Győrladamér, Halászi, Hédervár, Győrzámoly, Mecsér és Rajka

Lipóti termál- és élményfürdő (www.lipotfurdo.hu)

Zarándokutak: Szent Jakab zarándokút (Kimle, Hédervár, Máriakálnok, Rajka), Szent Márton-út (Kimle, Máriakálnok, Halászi, Rajka)

Tanösvények: Holt-Duna tanösvény (Dunaremete és Lipót), Morotva-tavi tanösvény (Dunaszeg), Természetvédelmi bemutató útvonal (Kisbodak, Dunaremete, Lipót, Ásványráró és Dunaszeg)