Natúrparkok Magyarországon

Táji adottságok és értékek

A natúrpark területét két kistáj alkotja: a Pilisi-hegyek és a Pilisi-medencék. A két kistáj merőben különböző karakterű.

A Pilisi-hegyek kistáj 450-500 m-es, hegytetőin 700 m-es tengerszint feletti magasságú, erősen tagolt középhegység, sűrű völgyhálózattal. Az eróziós völgyek a sasbércsorokat csoportokra tagolják: Kevély-hegycsoport, Hosszú-hegy, Fekete-hegy és Kétágú-hegycsoport, végül a Pilis-híd, a hegység névadó csúcsa, a Pilis (mely 757 méterével a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja) és a Pilis-tető. Jellemzőek a szinte függőleges hegyoldalak, meredek peremi lejtők, kiemelkedő sziklatornyok, szirtek, kőfolyások. Üledékes kőzetekből, dolomitból és mészkőből épül fel, mely karsztos, hévizes járatokkal sűrűn átszőtt, jellemzőek a barlangok és a szurdokvölgyek.

A Pilisi-medencék kistáj a Pilisi-hegyek között megbúvó, azokat csoportokra tagoló patakvölgyek, szurdokvölgyek és kiszélesedő medencék, melyeket többnyire a felszíni vizek eróziós munkája hozott létre. A hegyek ölelésében itt jöttek létre a térség települései, ezért erősen átalakított, az emberi tevékenység (beépítés, mezőgazdálkodás, útépítés) által erősen érintett kistáj.

A települések legnagyobb értéke a nyugodt természeti környezet, a védett fajok és a tájképi megjelenés. Fontosak a növénytani, állattani és geológiai értékek, melyek közül a barlangok kiemelendőek. Azonban a természeti értékek mellett fontosak az épített vagy ember alkotta tájelemek is, valamint az identitást képző hagyományok, kulturális örökségek, melyek a tájban ugyan nem láthatók, csupán érezhetők. Ezek megőrzése a helyiek számára és az utókornak különösen fontos.

A térség bővelkedik kulturális értékekben, melyek közül a legfontosabbak a szakrális értékek (templomok, kolostorok, kálváriák, keresztek és kápolnák), hiszen az egész térséget áthatja a szakrális jelenlét. A natúrpark területe gazdag történelemmel bír, így a régészeti örökség is jelentős.

A nemzetiségek szellemi hagyományaik, egyedi tájhasznosítási módjaik és sajátos épített kultúrtörténeti örökségeik (pl. hagyományos népi építészet, jellegzetes településszerkezet) okán jelentős hatást gyakorolhatnak a tájra. A legmeghatározóbb nemzetiség a szlovák, de a németek (svábok) és a roma etnikum is megjelenik kisebb számban, utóbbi kettő leginkább Piliscsabán meghatározó. A natúrpark területén lévő szlovák (tót) falvakban a nemzetiségi népesség aránya országos viszonylatban is kiemelkedően magas, ezért a tájra gyakorolt hatásuk is számottevő.

A nemzetiségekhez köthető hagyományok közül a legjellemzőbb a szlovák nyelvű mise, amely csaknem az összes településen ma is élő hagyomány. További hagyomány a mészégetés tudománya, valamint a bőgőtemetés. A hagyomány fenntartását tájházak, kiállítások és táncházak is kísérik, melyek turisztikai potenciállal is rendelkeznek, így a látogatók számára is betekintést engednek a térség szellemi örökségébe.

A szlovák és sváb örökséget a rendezvények is őrzik. Kiemelendő a Szántói Örökségnapok, melyek minden évben más téma köré szerveződnek, de a településeken rendezett rendezvények legtöbbje a hagyományőrzés jegyében telik.