Natúrparkok Magyarországon

Táji adottságok és értékek

A natúrparki térséget tájföldrajzi értelemben három észak-déli irányban elnyúló, változó szélességű övezet alkotja. Nyugaton a Kalocsai-Sárköz ártéri üledékekkel fedett síkja húzódik, amelynek önálló, karakteres megjelenésű kistájrészlete az Őrjeg lápvidéke. Ennek része a Vörös-mocsár, amely a Duna hajdani vízi világának utolsó hírmondója, ma természetvédelmi oltalom alatt áll. A Kalocsai-Sárköz és a Kiskunsági-homokhát markáns tájhatárát egy keskeny sávban jelentkező magaspart (Kecel–bajai-magaspart) képezi. Keleten a Kiskunsági-homokhát és az Illancs homokos üledékekkel fedett, hullámos síkja alkotja a natúrparki térség harmadik tájegységét.

A folyószabályozások előtt a Duna évenként többször ismétlődő áradásaival a Kiskunsági-homokhát nyugati pereméig elöntötte széles ártéri síkját, és nagy kiterjedésű időszakos és állandó vizes élőhelyeket hozott létre és táplált. A középkori eredetű Hajós, valamint Halom és Sármégy (a mai Homokmégy közigazgatási területén) települések magjai az árvízmentes magaslatokon (göröndök, halmok) létesültek. Az itt élők számára az ártéri és fokgazdálkodás – a halászat, a vadászat, a nádvágás, az extenzív, lokális legeltetés és kaszálás, az élelmiszerként felhasználható termékek (madár- és teknőstojás stb.), valamint a tőzeg gyűjtése – tisztes megélhetést biztosított.

Ezt a vízrajzi képet alapvetően formálták át a 19. század végén megindult lecsapolási munkálatok.

1929-re megépült a Duna-völgyi-főcsatorna, amit a helyiek „Átokcsatorna” néven emlegetnek, hiszen komoly talajvízszint-csökkenést okozott a térségben, így a nedves élőhelyek jelentős részben kiszáradtak, a talajok egy része elszikesedett, miközben a zsombékosokat továbbra sem lehetett művelni.

A természetes vizes és füves élőhelyek területi kiterjedésének csökkenéséhez, illetve állapotuk – ideiglenes jellegű – romlásához a 20. század második felében a tőzegkitermelés is hozzájárult. A bányászat befejeződésével magára hagyott vízfelületeken a természetes életközösségek regenerálódtak, ismét jelentős természeti értékű területek jöttek létre

Az őrjegi táj növényvilága a jelentős átalakulások ellenére is számos különlegességet hordoz. A magaspartok meredek lejtőin lelhetünk rá a löszpusztákra jellemző növényvilág maradványaira. Védett növényritkaságaik a tarka sáfrány, a tavaszi hérics, az apró és a tarka nőszirom, a szártalan csüdfű, a szennyes ínfű, a kései pitypang, a Sadler-imola, a sárga len, a borzas len, a sömörös kosbor, a csajkavirág, a pusztai meténg és a pókbangó. A homokhátsági rész természetszerű maradványfoltjainak tavasszal nyíló védett ritkaságai a tarka sáfrány, az agárkosbor, a fekete kökörcsin, a homoki báránypirosító és a homoki nőszirom. Nyár elején a bennszülött homoki varjúháj sárga virágai színesítik e gyepeket. Ősz elején helyenként nagy egyedszámban nyílik a homoki kikerics.

A térség állatvilága is bővelkedik kuriózumokban. A legérdekesebb és a természetvédelem számára egyik legfontosabb a mocsarak halfaunája. A dús vízi növényzet búvóhelyül, a vízben élő apró élőlények pedig táplálékforrásul szolgálnak olyan tipikus mocsári halfajoknak, mint a réti csík és a fokozottan védett lápi póc. Az ízeltlábúak seregeitől nyüzsgő mocsárvilág terített asztalként szolgál a kétéltűek és a hüllők számára, amelyek nagy faj- és egyedszámban vannak jelen a térség vizeiben. Az Őrjeg kevéssé zavart nádasainak fészkelői a bakcsó, a szürke gém, a kis kócsag, a nagy kócsag, a vörös gém és a bölömbika. Ősszel és tavasszal csörgő récék, fütyülő récék, böjti récék, kanalas récék és cigányrécék csapatai pihennek meg a mocsárban vonulásuk közben. A ragadozó madarak közül állandó fészkelő a fokozottan védett rétisas és kerecsensólyom is. A magaspart löszfalaiba vájt üregekben színpompás gyurgyalagok és partifecskék költenek, melyek a mocsár fölött rovarokra vadásznak. A nedves kaszálók ritka fészkelője a rejtett életmódú haris. Az emlősök közül a Vörös-mocsárban stabil állománya van a rejtett életmódú vidrának.

A natúrparki táj karakterére meghatározó befolyással van, hogy a térség Szent István király által alapított Kalocsai érsekség birtokát képezte. Az érsekség 1715-26 között svábföldi, katolikus vallású németeket telepített le a török hódoltsági időszakban teljesen pusztasággá változott Hajóson (Hajosch) és Császártöltésen (Kaiserdamm). A két települési arculatát ma is meghatározzák a németséghez kötődő építészeti értékek, elsősorban a pincefalvak és a szakrális jellegű épületek. 1739-ben az akkori kalocsai érsek, gróf Patachich Gábor Hajós településen megépíttette a térség legmarkánsabb épített elemét, a vadászkastélyt.

A natúrparki térség őrjegi része mindig is jó adottságokkal rendelkezett számos zöldség extenzív termesztésére.

Eredetileg a vizes élőhelyek és a kicsit magasabban fekvő, „szelídebb” szántók érintkezési sávjában, az ún. „szigetek”-en termesztették a fűszerpaprikát, a paprikát és a fokhagymát, kisebb mennyiségben a paradicsomot, a krumplit és a káposztaféléket. Az intenzív technológiák, az öntözés térnyerésével a zöldségtermesztés súlypontja áttevődött a lazább, könnyen kezelhető talajú térségekbe, az extenzív kertészkedés visszaszorult, de nem tűnt el teljesen.

A magaspartok karakterét napjainkban is nagyban meghatározó tájművelési forma a szőlőtermesztés és borkészítés. Császártöltés, Érsekhalma és Hajós szőlői a Hajós–Bajai borvidékhez tartoznak. A borvidék méltán híres bársonyos, lágy, tüzes vörösboráról és fehérboráról. A térségben reneszánszukat élik a kézműves jellegű borászatok. A natúrparki térségben több családi vállalkozás, magángazdálkodó folytat természetközeli gazdálkodást. A natúrpark fontos feladata lehet e gazdálkodók által képviselt szemlélet szélesebb körű elterjesztése, együttműködésük megszervezése és elmélyítése, ami a térség fejlődésében is fontos szerepet kaphat.

Kiemelt látnivalók, túracélpontok, bemutatóhelyek

Hajósi pincefalu és császártöltési pincesorok

Egykori érseki palota és látogatóközpontja – Hajós

Tanösvények: Vörös-mocsár tanösvény, Natura tanösvény, Érsekhalma földvára tanösvény, Homokmégyi tanösvény, Császártöltés – Ősi ösvény

Tájházak: Császártöltés – Sváb tájház és Képes ház, Hajós – Német nemzetiségi tájház, Homokmégyi tájház, Érsekhalma tájháza