Natúrparkok Magyarországon

Táji adottságok és értékek

A natúrparki térség két természetföldrajzi középtáj (Duna–Tisza közi síkvidék és Bácskai-síkvidék), illetve kistáj (Dorozsma–Majsai-homokhát és Bácskai löszös síkság) területére terjed ki. Habár a terület Ny-i, bácskai, illetve K-i, homokháti része alföldi viszonylatban viszonylag élesen válik el egymástól, a határ menti elhelyezkedés és a szomszédos, délvidéki területekkel való hagyományos együttműködés táji szempontból egységet biztosít a natúrparki térség számára.

A natúrparki térség homokháti részén a felszínt homok, helyenként löszös homok borítja, amely kőzeteken kis relatív magasságú homokformák, maradékgerincek és lepelhomok-hátak alakultak ki. A homokhátak között ÉNy-DK-i irányban – az uralkodó széliránnyal párhuzamosan – hosszan elnyúló, vizenyős mélyedések – népi tájnéven: semlyékek (sömlyékek) – húzódnak. A natúrparki térség bácskai részén a felszínt jellemzően 1,5-2 méter vastagságban lösz, helyenként löszös homok borítja.

A lösz agyagosabb változatát téglaipari felhasználásra több helyen bányászták. Az egykori katymári és madarasi téglavetők feltárásai fontos tudományos információt hordoznak. A natúrpark bácskai része egykor bővelkedett kisebb kiterjedésű, természetes eredetű állóvizekben. A Kígyós-ér menti vizes élőhelyek láncolatának – az ún. „barák”-nak – az egyik utolsó természetközeli állapotú maradványa a bácsalmási Sós-tó. A 20. század utolsó évtizedeiben az erek felduzzasztásával, az egykori „barák” környezetének terepadottságaira is alapozva horgásztavakat hoztak létre.

A natúrpark homokháti részét egykoron bennszülött homoki és kisebb részben szikes, buckaközi lápréti növénytársulások jellemezték, amelyek az évszázados emberi tájátalakítás hatására csak kisebb foltokban maradtak fenn. Az eredeti növénytakaró maradvány jellegű élőhelyfoltjainak és az azokon előforduló védett ritkaságoknak a védelmére hozták létre a mozaikos jellegű Körös-éri tájvédelmi körzetet. A védett természeti terület egyik kiemelkedő értéke a kora tavasszal nyíló egyhajúvirág, amely növényfajnak Ásotthalom és Kelebia határában élnek a legnagyobb hazai állományai. A natúrparki térség bácskai részének egyik jelentős növénytani értéke a fokozottan védett gyapjas gyűszűvirág, amelynek a legnagyobb hazai állománya él Bácsalmás mellett. Számos védett növény- és állatfaj utolsó menedéke a madarasi Marhajárás löszpusztai gyepje, amely 2019-ben kapott jogi oltalmat természetvédelmi terület formájában. A térség védett természeti területei – a Dél-Bácska és a Déli-Homokhátság kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek keretében, közel 2000 ha kiterjedésben – részét alkotják a közösségi jelentőségű területek európai hálózatának is.

Különösen gazdag a felső-bácskai települések épített öröksége. Az itt megtelepedett nagybirtokosok és jómódú helyi gazdálkodók által a 19. század második és a 20. század első felében épített városi „paloták”, kúriák, polgárházak adják Bácsalmás, Katymár és Madaras sajátosan bájos kisvárosias karakterét. A natúrparki térség épített örökségének egyik országosan alig ismert gyöngyszeme a tompai Redl-kastély és tájképi stílusú kertje, valamint a neogót építészet remeke, a Szent Anna-templom, amely a helyi hagyomány szerint a budai Mátyás-templom kicsinyített mása.

A natúrparki térség különös színfoltját jelentik a bunyevác hagyományok. E délszláv eredetű népcsoport tagjai hagyományos népi kultúrájának fontos része a tánc, amely ősi elemeit megtartva él tovább az érintett településeken (Katymár, Bácsalmás, Csikéria és Tompa). A homokháti térség népi hagyományvilágában különleges helyet foglal el az itteni tanyavilág híres-hírhedt betyárja, Rózsa (helyi tájnyelven: Rúzsa) Sándor. A betyárkirály emlékét több „Ruzsafa” őrzi a környékbeli erdőkben.

A natúrpark örökségi helyszíneinek bejárására ideális és környezetbarát közlekedési eszköz a kerékpár. A natúrparki térségen Ny–K-i irányban halad keresztül a Vasfüggöny kerékpáros túraút (EuroVelo 13) és a hazai hálózat részét alkotó Dél-alföldi határmente kerékpárút.

A natúrparki térség szempontjából mind a mai napig meghatározó fontosságú település Szabadka (Subotica). A mintegy százezres lélekszámú város a Vajdaságban élő magyarság szellemi és kulturális központja, rendezvénnyel, programmal. Látnivalói közül kiemelkednek a szecessziós építészet 19. század legvégén, 20. század elején épült remekei, amelyeket tematikus út fűz fel (www.intravel.hu/szecesszios-szabadka).

Kiemelt látnivalók, túracélpontok, bemutatóhelyek

Rózsa Sándor Élményház

A Skorutyák család kékfestő műhelye (www.kekfesto.hu)

Több mint 200 kilométer jelzett kerékpáros útvonal a térségben, s annak mentén három interaktív natúrparki bemutatóhely és kerékpáros pihenő (Bácsalmás, Tompa és Kelebia)

Tanösvények: Csodarét tanösvény (Ásotthalom), Sáskalaposi tanösvény (Tompa), Bácsalmási Sós-tó tanösvény és Nagy fakopáncs tanösvény (Bácsalmás)