Natúrparkok Magyarországon

Táji adottságok és értékek

A Cserhát Natúrpark a történelmi Nógrád megye közepén található. Nagy palócunk, Mikszáth Kálmán éppen erre a dimbes-dombos tájra gondolt, amikor az én görbe országomnak nevezte szülőföldjét, amelynek legbájosabb részei közé tartozik a natúrpark területe. A földrajzi tájbeosztás szerint a Központi- és az Északi-Cserhát területén találjuk a mozgalmas, üledékes kőzetekkel fedett dombvidéki tájat, melyből vulkáni képződmények emelkednek ki, éppen csak elérve a középhegységi magassághatárt.

A natúrpark területén a természetközeli tájhasználati formák uralkodnak. Számottevő rét- és legelőgazdálkodás folyik, de a hagyományos szőlő- és gyümölcstermesztés maradványait is megtalálhatjuk. A térség aprófalvai beleilleszkednek természeti környezetükbe, a táj szerves részei.

A terület élővilágában meghatározóak a kontinentális és mediterrán életföldrajzi hatások. Számos értékes életközösség, bennük ritka és nagy tudományos jelentőségű fajok sokasága őrződött meg ezen a tájon. A natúrpark területén két tájvédelmi körzet (a Hollókői és a Kelet-cserháti), hat Natura 2000 terület, illetve több helyi jelentőségű védett természeti érték található. Utóbbiak között vannak Nógrád megye legrégebben (1943-ban) védetté nyilvánított értékei, a keselyréti kocsányos tölgyek Bujákon, az Egidius- és az Arethusa-forrás.

A települések (különösen az aprófalvak) fontos tulajdonsága, hogy beleilleszkednek természeti környezetükbe, a táj szerves részei.

A Palócföld talán legkarakteresebb része ez a térség, ahol a fogyatkozó lakosság a hagyományokhoz, a szokásokhoz, a szellemi gyökerekhez ma is erősen ragaszkodik. A tradíciók tisztelete elsősorban az elzártságban keresendő. A vidéket még a vasút is elkerülte, ipar is csak nyomokban tűnt fel az elmúlt másfél évszázadban. Mára megmaradt zárványnak, sok kulturális értéket őriz a régi világból, ami máshol már véglegesen elveszett. A palóc gyökerek, a közös történelmi múlt és a hasonló társadalmi, gazdasági körülmények viszonylag egyveretű térséggé formálták.

A térség gazdag múltjából adódóan várakkal (Hollókő, Buják és Szanda), templomokkal, kastélyokkal és kúriákkal (pl. Cserhátsurány, Nagylóc), irodalmi emlékekkel csalogatja az érdeklődőket. A völgyekben megbúvó apró falvak a palóc népi építészet és egyházi emlékek gyöngyszemeit őrzik, lakóinak településenként eltérő viselete a legszebb magyar népviseletek sorába tartozik. A legszebb és legteljesebb palóc építészeti együttes a hollókői Ófalu, amit az UNESCO 1987-ben a Világörökség részének nyilvánított. Rimóc a népviselet mellett híres néptáncáról és népdalairól.

Jellegzetes a vidék tájkonyhája, a tárgyalkotó népművészet forma- és színvilága. Feledhetetlen élmény részt venni egy-egy hagyományőrző rendezvényen vagy egyházi ünnepen.

Kiemelt látnivalók, túracélpontok, bemutatóhelyek

Népi építészeti elemekben bővelkedő falvak: hollókői Ófalu, terényi Szőlősor

Várak, várromok: Hollókő, Szanda, Buják és Pusztavár

Kastélyok, kúriák: Cserhátsurány, Nógrádsipek, Magyarnándor

Templomok, egyházi emlékek: cserhátsurányi és nagylóci templom, herencsényi török templom, bujáki kálvária, szandai Máriácska káponka

Népviseletek: bujáki, rimóci, hollókői, cserháthalápi, terényi

Tájházak, helytörténeti gyűjtemények szinte minden településen

Egyedi tematikájú kiállítások: rimóci Palóc főkötő kiállítás, terényi Hunnia csipkemúzeum és Orsósmagnó-gyűjtemény, Hollókő tematikus kiállításai (Babamúzeum, Postamúzeum, Kézműves nyomda, viseleti és szőttes kiállítások, Kovácsműhely), bujáki Glatz képtár

Természeti ritkaságok: Keselyréti 400 éves kocsányos öreg tölgyek, Zsunyi-patak völgye a Hármas-forrással, béri hajlott andezitoszlopok, szandai Várhegy vulkanikus kőzeteket feltáró bányahelyei

A látnivalókat felfűző, jól jelzett gyalogos túraútvonalak, zarándokutak (Mária út), a településeket és látnivalókat összekötő, több mint 200 km hosszú zöldút-hálózat, kilátók (Sasbérc, Tepke)